Egy ifjú néni
Nemhogy nem maradtam gyerek, néni lettem. Óvónéni.
Tizenkettő egy tucat, huszonnégy meg kettő.
Diplomaosztó after
Szombaton megkaptam, kedden meg kattantam
Röviden:
Szuper. Szeged. Szeretem. Szemezek. Szeretek. Szemetelek. Szemtelenek. Szertelenkedek. Szedett-vedett. Szemezgetek. Szörpözök. Szörfözöm. Lediplomázom. Lediplomáztam.
Szeged, konkrétan kilökött. De tényleg, a diplomaosztó után véletlenül a sarkamra léptek, megbotlottam és kiestem az ajtón. Rögtön elvették a diákom, és egész egyszerűen nem mehettem többé be. Kaptam egy diplomát, miszerint hivataosan rám lehet bízni minimum 20 gyereket. 24 lett, maradhat? Maradhat. Maradtak. Maradtam.
Egyáltalán nem volt nehéz az eleje. Alig tudtam mit kezedeni magammal, amíg egy hónapra leállt az óvoda. Nem tudtam, mi ebben az öröm? Mire visszajönnek hidegebb lesz és vagy öt centit nő a hajuk és biztos már kettővel tovább tudnak számolni, ráadásul elkezdődik az időszak, hogy mindenki már öt éves.
Öt évesek lettek én meg négy hónap alatt ötven és lemoshatatlanul néni.